Andalúz, avagy Andalúziai. Az Andalúz fajta Spanyolországból, Jerez városából származik. Ez a fajta az egyik a három fajta közül, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére. A másik kettő az Arab és a Berber. A fajta több mint valószínű, hogy időszámításunk előtti, illetve a jégkorszak előtti időkből származik. A fajta a berber és az arab ló hatására alakult ki, de ebben a helyi fajták is közrejátszódhattak. Európa kedvenc lovának tartották számon, és erőszeretettel használták a lovasiskolákban. Ez a spanyol ló nagyon sok fajta kialakulásában játszott szerepet, többek között az amerikai fajták egy része is belőle származik. A tenyésztés központja Jerez de la Frontera, Sevilla és Cordoba. Az Andalúz Tenyésztő Szövetség 1912-ben alakult. Ha minden igaz, az Andalúz ló a Tarpán, Sorraia és a Berber fajtákból alakult ki. Ami a legérdekesebb, hogy az Andalúzt elfogadják a Lusitano fajtájában, de ezt visszafele nem. Érdekes. Nemes megjelenésű, szeret menni, bár nem mondhatni gyors lónak. A feje nemes jelleget mutat, kissé kosfej jellegű. A sörénye és a farka gyakran hullámos, és meglehetősen dús, hosszú. A fajára jellemző az erős csánk, kiváló csontozat, szabályos paták, a rövid, izmos jól ívelt nyak és az erős, széles válltájék és a lapocka, mely kevésbé dőlt a telivérénél. Középnagy termetű ló, viszonylag alacsony, szemek mandulaformájúak, homlok széles és lapos. Fara meglehetősen lejtős. Bottal mért marmagassága 157-160 cm, övmérete 180-185 cm, szárkörmérete 19-20 cm. Színei a szürke, pej, ritkán sötétpej és sötét májsárga. Régen akadt tarka is az Andalúzok között. Hátaslónak hasznosítják. Gyorsan tanul, megbízható és jó szándékú. A spanyolokra jellemző temperamentumosság is meglelhető bennük. Akciós mozgású. Kiváló a magasiskolai díjlovagló feladatokra. A fajta az egész világon kedvelt a mai napig.