A XIX. század közepén a magyarországi lótenyésztés szakmai központjának számító Mezőhegyesen az alakuló angol félvér fajtát a pej színű ménesben fedező angol telivér mének formálták a kor katonai igénybevételének megfelelően. A nyereg alatti és fogatos használatra is egyaránt alkalmas, tömeges mezőhegyesi félvér kialakulása során két angol telivér mén tűnt ki ivadékai minősége alapján. A pej színű Furioso-t Magyarországon tenyésztették, a fekete North Star-t Angliából importálták.

Mindkét törzsalapító telivér mén nagy termetű, erős csontú, jó mozgású volt, és kiváló örökítőnek is bizonyult, mert csikóik a többi telivér ménhez képest robosztusabbak, kitartóbbak voltak és az eredeti tenyészcélban megálmodott típust testesítették meg. Ráadásul a két törzs a kölcsönös keresztezések során egymást jól kiegészítette, mivel a kedvező tulajdonságaik jól kombinálódtak.
A mezőhegyesi fajták kialakulása és gyors megszilárdulása az eredeti elgondoláson alapuló tenyésztési módszernek köszönhető. Ennek alapján az első időszakban a szoros rokontenyésztéstől sem riadtak vissza, így adván egységes jelleget és egyöntetűséget a típus alapján kiválogatott kancák, és egy-egy kiváló mén ivadékainak. A fajták egységes arculata négy-öt generáció elteltével nemcsak külsőre kezdett kirajzolódni, hanem örökítésében is megszilárdult.
Furioso és North Star Senior fiai és unokái tenyésztésbe állításuk alkalmával törzsménszámokat kaptak, ami a nyilvántartás alapját képezte. Ezt követően a legmarkánsabban örökítő mének közül törzsenként kettőt kiválasztva négy geneologiai vonalat alapítottak, melyek szisztematikus kombinációjával a fajtatiszta tenyésztés keretein belül is fenntartható volt a szükséges genetikai sokszínűség. Az esetlegesen felmerülő hibákat, vagy hiányosságokat a jól megválasztott telivér mének alkalmazásával, vagyis a cseppvér keresztezés módszerével próbálták kiküszöbölni.
A furioso-north star - a kiegyezést (1867) követően a Magyar Állami Kincstár tulajdonába kerülő mezőhegyesi ménesbirtokon - a kor kiváló lótenyésztés irányítója Kozma Ferenc munkássága során vált Európában is elismert és méltán irigyelt ideális lófajtává.
Ez a fajta az egész ország lótenyésztésére hatást gyakorolt, mivel sok magánménes választotta a mezőhegyesi félvér méneket, a tömegesítés, a nemesítés és a munkakészség javítása céljából. A kisbéri félvér fajta tenyésztése során is többször furioso és north star méneket használtak a csontalap és a karakter megszilárdítása érdekében. A századfordulón sok külföldi és hazai állattenyésztési kiállításon csodálták és díjazták a fajta bemutatott egyedeit.
A történelem viharai a lótenyésztést sem kímélték. Az első világháború idején a mezőhegyesi lóállományt még sikerült egybe tartani, de ezt követően a területfoglalási szándékkal érkező román megszálló csapatatok, az 1920-as kivonulásuk alkalmával, magukkal vitték a törzsméneseket. (Romániában egyébként mindhárom mezőhegyesi fajtának külön-külön törzsménest hoztak létre, és a mai napig fajtatisztán tenyésztik a furioso állományukat is.) A román kifosztást követően az országban fellelhető kancákból nagy nehézségek árán sikerült regenerálni a fajtákat, de nemsokára újabb sorcsapás szakította félbe a jól haladó tenyésztési munkát. A második világháború végéhez közeledve a szovjet csapatok elöl visszavonuló katonai méneskar a mezőhegyesi törzsállmányt először a Dunántúlra menekíti. Ezt követően Pettko-Szandtner Tibor méneskari főparancsnok irányításával a fajták kancaállományát két azonos genetikai részre osztották, és az értékes szállítmányt különböző irányokba indították útnak. A nyugatra induló csapat a németországi Bergstettenig jutott. Az észak felé tartó bevagonírozott lovaknak, pedig a csehországi Zehusice volt a követhető utolsó állomása. Az előbbi amerikai, az utóbbi szovjet fogságba került és a győztesek hadizsákmányként kezelték. A Bergstettenbe került lovak történetéről több leírás is ismert, ráadásul ezek egy részét összeszedték és hazahozták Magyarországra. A másik csoport sorsát 40 év történelmi homálya fedi.
Mezőhegyesen 1945 után újból nekiláttak a fajták regenerálásának, mert a parlagon heverő földek megműveléséhez a jó lóra ismét nagy szükség lett. A tenyészcél természetesen már nem katonai, hanem mezőgazdasági jellegű és ennek megfelelően a fogatos használat vált általánossá, de a törzsállomány kipróbálásában nagy szerepet játszó egykori méneskari dolgozók szakértelmének köszönhetően a lovassportokban is kitűnő teljesítményt nyújtó lovak születtek Mezőhegyesen. A kis állományméret miatt azonban a legjobbaknak- bármilyen tehetségesek is voltak - a fajta fenntartásáról kellett gondoskodniuk. Így fordulhatott elő az, hogy Furioso "B" XIX törzsmén kiváló ugró és North Star "A" XIX törzsmén eredményes díjló karriert hagyott félbe a tenyésztés érdekében.
A fellendülés időszaka a hatvanas évek elejéig tartott, amikor a mezőgazdaság szovjet mintára történő átszervezése a gépesítést és a lóállomány drasztikus csökkentését írta elő. A meglévő törzsménesek sorsát megpecsételték az íróasztal mellett ülő politikailag megbízható döntnökök, és a rendszerre jellemző ésszerűtlen áthelyezéseket hajtottak végre. Így került a furioso-north star fajta előbb a Nagykunsági Állami Gazdasághoz, majd a megmaradt törzsállomány töredéke - kiegészülve a népies hátterű bőszénfai kancákkal - alkotta a Kiskunsági Állami gazdaság későbbi furioso törzsménesét. A kiváló mezőhegyesi legelőhöz szokott furioso kancák a sziki puszta gyepéhez is alkalmazkodni tudtak és néhány év múlva a Budapesti Honvéd Lovasszakosztályának díjugratói, valamint az egyre eredményesebb fogathajtók által az ország egyik legismertebb törzstenyészete lett Apajpuszta.
Akkor, amikor az egész világon a díjugrató sportág lett a lótenyésztés mozgatórugója és a nehezebb típusú kocsiló fajtákból is ugróteljesítménnyel rendelkező elegáns félvér lovakat kívántak előállítani, addig nálunk pont az ellenkező irányba haladt a köztenyésztés. A furioso fajta tenyészkörzetében lévő alföldi termelőszövetkezetekben főként a fogatos használatra szelektálták a kancákat. Ez az állapot konzerválódott egészen a rendszerváltásig, amikor több mint egy tucat termelőszövetkezeti furioso törzstenyészetet bocsátottak áruba a felszámolások során. A tömeges, rámás, jó munkaképességű abádszalóki, jászboldogházi, karcagi, szentesi és orosházi kancákat szívesen vásárolták a mezőgazdasággal foglalkozó kistermelők, a hobby és sportlovasok. A fajtatiszta tenyésztéshez kiváló kancaalapanyagot, de a sportlótenyésztéshez is ideális partnert kaptak azok a tenyésztők, akik időben tudtak válogatni. A szétszóródott állományok és tulajdonosaik összefogására az 1989-ben megalakult Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület segítségével került sor. A fajtát tenyésztő állami gazdaságok közül sokáig a kiskunsági, a balatonnagybereki és a hódmezővásárhelyi tartotta a furioso fajtájú kancák javát, de itt is csak a privatizáció beindulásáig folyt magasabb szintű tenyésztői munka, melyhez a lovassportok valamelyik ágának a kipróbálási lehetősége is társulni tudott.
A magánosítási folyamatok törvényszerűen hozták magukkal az állományok méretének és a tenyésztés színvonalának csökkenését. A problémák leghamarabb a ménhasználat és a ménutánpótlás terén mutatkoztak. Ebbe a folyamatba sikerült szlovákiai és romániai tenyészménimportokkal szerencsésen beavatkozni. A fajtaazonos, de térben és időben eltávolodott állományok kereszteződéséből születet utódok életképessége és teljesítménye látványosan javult. Ennek a jelenségnek már korábban is a volt a fajtában pozitív példája, amikor Lajos bajor királyi herceg, korábbi sárvári ménesének, 1945 és 1982 között elkülönülten tenyésztett lóállományából több mint 20 kancát adományozott Magyarországnak, majd a hazai ménekkel történt párosítás után az ajándék ménesben jelentős tenyészhatású ivadékok születtek.
A 2001-ben megalakult Nemzetközi Tenyésztő Egyesület működése - a fajta közép-európai elhelyezkedése révén - összefoghatja, és új lehetőségekhez juttathatja a hazai furioso-north star tenyésztőket is.

A fajta külső megjelenésére jellemző, hogy a nehezebb angol- félvér típust testesíti meg. Az erőteljes csontozat azonban arányos testalkattal és nemes megjelenéssel társul. Szervezeti szilárdsága mellett kitűnik alkalmazkodóképessége a szélsőséges éghajlati és talajviszonyokhoz. A legtöbb ma divatos lóbetegséggel szemben ellenálló. A furioso-north star, hosszú, hasznos élettartamú, munkában edződött lófajta, mely rátermettségét több mint 150 éve bizonyítja folyamatosan. A kancák átlagos mérete a következőképpen alakul: Bottal mért marmagasságuk 160-165 cm, övméretük 185-195 cm és szárkörméretük 20-22 cm. A furioso-north star fajta színe jellemzően a pej szín és ennek különböző árnyalatai, lehetőleg minél kevesebb jeggyel. Természetesen előfordulhat még a fekete és a sárga szín is, amely két pej ló párosítása során bármikor kihasadhat, de a sárga színű egyedek törzsállományban tartására nem törekedtek. A szürke szín a mezőhegyesi fajták katonai jellegénél fogva eleve kizárható.

A szigorú szelekció és a tenyésztési módszerek következetes betartása konszolidált fajtát eredményezett, mely a hadsereg ló utánpótlása mellett a mezőgazdaságban is hamar népszerűvé vált. Ennek bizonyítéka, hogy a mai napig találkozhatunk a földeken dolgozó furioso-north star fogatokkal a gazdák legnagyobb megelégedésére. A furioso-north star fajtájú lovak karakterét jellemzi, hogy élénk vérmérsékletük ellenére kiegyensúlyozott idegrendszerűek, a munkában és a sportban egyaránt megbízható társai az embernek. A fajta átlagos példányai tökéletesen megfelelnek a gyermek-, és a terápiás lovagoltatás felelősségteljes kihívásának is. A fajta tehetségét bizonyítja, hogy kis létszáma ellenére a lovassportok minden ágában találhatunk eredményesen szereplő egyedeket. A díjugratás és a díjlovaglás mellett leginkább a fogathajtásban és a militaryban bontakoztatja ki képességeit. A hazai lovastornában betöltött szerepe évek óta meghatározó. A jövőben várhatóan a távhajtók és a távlovaglók is felfedezik maguknak a fajta kitartó egyedeit. Az eredményesen működő lovasturisztikai bázisok a magyar lófajtákat és azon belül a furioso-north star fajtájú lovakat előszeretettel használják.
Mivel a nyilvántartott kancalétszám országos viszonylatban nem haladja meg az ötszázat, a furioso-north start a különösen veszélyeztetett lófajták közé sorolják. A fajta megőrzése nemcsak állattenyésztési kultúránk része, de egyben nemzeti érdekünk is. Eredményes fenntartása a tenyésztő országok nemzetközi összefogásával és a hagyományos lófajták nemzeti támogatásával valósulhat meg.